Millionen Menschen auf der ganzen Welt waren von der Geschichte von Punch, dem japanischen Makakenjungen im Ichikawa Zoo, berührt. Der kleine Cerkófelé, der im letzten Sommer geboren wurde, wurde kurz nach seiner Geburt von seiner Mutter abgelehnt, sodass die Spezialisten der Einrichtung seine Pflege übernahmen. Anfang 2026 durfte er wieder in sein Team und damit in die Kreise seiner Kollegen. Seine Integration verlief nicht reibungslos, aber nach langen, einsamen Tagen und kleineren Scharmützeln fand Punch endlich seinen Platz.
Obwohl unsere Institution diese Art nicht berücksichtigt, halten wir es für wichtig, über den Fall zu sprechen, insbesondere im Zusammenhang mit dem ausgestopften Makaken, den er überallhin mitnahm. Es sollte betont werden, dass Tiere diese weichen Gegenstände nicht als Spielzeug betrachten.
Bereits vor einigen Wochen haben wir im Zusammenhang mit unserem verwaisten Papstaugenpinguin Adorján über die sogenannte „Draht-Mutter-Haar-Mutter“-Theorie geschrieben, wonach wissenschaftlich erwiesen sei, dass Körperkontakt die größte Bindungskraft in der Eltern-Kind-Beziehung darstellt.
Die Wärme und Nähe des Körpers der Erwachsenen sowie die Möglichkeit zum Festhalten geben dem Nachwuchs ein Gefühl der Geborgenheit, das auch für die körperliche Entwicklung von entscheidender Bedeutung ist. Punch bekam von seinen Betreuern auch den Plüsch-Orang-Utan geschenkt, damit er ihn kuscheln und seine Ängste abbauen konnte.
In unserem Zoo verwenden wir bei Bedarf auch weiche Materialien und Plüschfiguren für unsere kleinsten Bewohner. Es ist auch Mungos, Erdmännchen, Totenkopfäffchen, Bibern, Ottern und Schimpansen passiert.
Auf den Fotos ist Layla zu sehen, das 2007 hier geborene Nashorn, das einen riesigen Löwen geschenkt bekam. Ihre Mutter Lulu war zu unerfahren, deshalb musste Layla mit der Flasche gefüttert werden. Das Besondere an dem Kleinen ist auch, dass er das erste Nashorn der Welt ist, das durch künstliche Befruchtung geboren wurde. Mutter und Tochter leben noch heute bei uns.
Die Methode wird auch von vielen internationalen Organisationen erfolgreich eingesetzt. Beispielsweise haben IBAMA und IPAAM, die sich für den Schutz der Tierwelt des Amazonas einsetzen, bereits mehrere Sammelaktionen für Plüschtiere für gerettete Primaten, Faultiere und Ameisenbären gestartet, die durch Abholzung, Wilderei oder illegalen Tierhandel zu Waisen geworden sind.
https://www.reddit.com/gallery/1rg0qu7
Von voragowl
16 Kommentare
Forrás mindjart lesz, ha valahogy kitalalom, hogy osszam meg nyomkoveto nelkul. Amugy a Fovarosi Allat- es Novenykert FB oldala.
Érdemes külön megemlíteni Harry Harlow drótanya-szőranya kísérleteit a rézuszmajmokkal, ugyanis a poszt nem részletezi ezeket. Valószínűleg jó okkal: ezek a mai szemmel nézve embertelen kutatások voltak. A Telex Észkombájn rovatában található egy elég jó [összefoglaló](https://telex.hu/eszkombajn/2022/08/12/harry-harlow-majom-kiserlet-szeretet).
És ha leszakad valamelyik rész a plüssről, akkor kapnak takarékszövetkezet.
Napicuki 🙂
Az orrszarvú nagyon aranyos 🦏
https://preview.redd.it/mjwn4iy2wzlg1.png?width=1179&format=png&auto=webp&s=e09a5102b43202dbc762a268a443bf31d795a8f2
Azon túl, hogy nagyon cuki és szívmelengető, milyen jó példa arra, hogy néha a kézenfekvő és egyszerű megoldások is mennyire jól működnek.
Plüssbagoly approved
Nagy szerencséjük, hogy azon a tíz négyzetméteren, ahol majd leélik az életüket, nem tudják elveszteni az édesded plüssüket.
“Orvvadászat” az..
Egyébként viccen kívül: én is azért beszélek a plüssmackómhoz este és bújok hozzá, mert senki másom nincs.
Szóval tényleg segít és állatok esetében különösen fontos lehet.
De a többi majom nem tudja hogy az egy plüss. Azért bántják Punchot, mert azt hiszik hogy megölt egy majmot és azt vonszolja maga után.
Arról mondjuk az állatkertek keveset beszélnek, hogy az ilyen jellegű elárvulások, mint ami Punch esetében is történt, inkább fogságban tartott állatoknál fordul elő. Pont Punch kapcsán olvastam 1-2 hete egy ilyen írást, ami azt vesézte ki, hogy a természetben iszonyatosan ritka, amikor az anya elutasítja az utódát, és sokkal gyakrabban fordul elő állatkerti felállásban, ahol az állat fogságban van tartva gyakorlatilag.
Szóval aranyos ez a történet, meg minden, csak igazából el kéne ezen egy picit gondolkodni, hogy mit is csinálunk pontosan az állatokkal ezzel az állatkertezéssel.
Az ilyen árván maradt, rehabilitációs céllal befogott kölyköknél teljesen megértem a módszert, de az állatkertek esetében valamennyire fel kell tenni a kérdést, hogy nem-e maga az állatkert generálja a problémát, csak mert az is egy jól dokumentált jelenség, hogy a fogságban tartott állatok nem funkcionálnak úgy, mint ahogy azt a természetben tennék.
Jó akkor én sírni fogok sziasztok
Fővárosi állatkert egy szarkóceráj. Szarul van berendezve, az egészet újra kéne építeni, mert jelenleg kis fos helyen nyomorognak az állatok és némelyiket lassan már csak egy lyukon keresztül lehet nézni. Mindenhol védőüveg, ami totál mocskos, vagy valami olcsó, sűrű lyukú kerítés választ el az állattól. Mert nehogy valaki megtapizhassa a kis szőrmókokat…. miközben külföldön úgy böngyörézheted őket, ahogy akarod.
Ja és lassan állat is alig van. A legjobb az volt, úgy egy évtizede, amikor viszontláttad az elhullt orángutánokat kitömve…. Mint valami kisérleti központ, egyfajta koncentrációs tábor.
Azt sem értem, hogy pl. az orrszarvú miért egy fingnyi területre van bezsúfolva, ráadásul kettő vagy három? Agyrém.
MAXI PSZICHOPATÁK!
Remélem esténként nem dugja senki seggbe szerencsétlen állatokat. Transparency International meg valami családsegítő szervezet járhatna arra.