Vor 69 Jahren sagte die historische Heimat meines Vaters, József Brovdi, mutig zur roten Diktatur: „Ruszkik haza!“
Der Eindringling des „Ruszkij mir“ marschierte mit Kontingenten in Ungarn ein und passierte mit Panzern und Infanterie die Karpatenvorlandroute Munkács-Beregszász in Richtung der Grenze und dann weiter ins Landesinnere. Und da war Blut.
Heute lebt Orbán in einer verzerrten Interpretation dieser Ereignisse – er selbst hat den körperlichen Schmerz unserer Vorfahren nicht gespürt oder hat ihn bereits vergessen. Und der universelle Satz „Für uns ist Ungarn der Erste“ wird an die Nachkommen verkauft, während Blutgeld und Macht den Geist vernebeln.
Ungarisches Volk! Ich weiß, dass Sie heute zusammenkommen und alternative Standpunkte gehört werden. Es ist klar, dass der Wahlkampf in Ungarn heute beginnt. Lass es ohne Blut sein! Und jenseits der Theiß soll endlich der Ungar erscheinen, der für alle Ungarn UNGARISCH ist!
Steh auf, Ungar, hallo Zuhause! Die Zeit ist jetzt, jetzt oder nie! Sollen wir Gefangene oder frei sein? Das ist die Frage: Wählen Sie! – Wir schwören beim Gott der Ungarn, wir schwören, dass wir keine Gefangenen mehr sein werden! (Sándor Petőfi)
Außerhalb der Politik. Ungarisch und Ukrainisch. Auf dem Schlachtfeld, im Kampf gegen den Eindringling. Lass uns nach Hause gehen!
UNGARISCH🇺🇦 23.10.25
https://i.redd.it/jdsrq3si1uwf1.jpeg
Von Majomka22222
8 Kommentare
>MAGYAR🇺🇦
Fidesz:
Ez valami értelmezhetetlen szójáték??
Az a szép, ha ma felrajzolod krétával a „Ruszkik haza!“ feliratot a járdára, bevihet a rendőr.
Hősök ♥
Slava Ukraini!
Különb magyar , mint a CBA beutalóval vonulók.
De komolyan nem esik le Orbánnak, hogy a történelem melyik oldalára navigálta a Fideszt?
Ruszkik haza!
>A politikán kívül. Magyarul és ukránul.
Miding eszembe jut 2022-ből, hogy miután kitört a háború, a már közeli városomban levő ukránokat látva mi a fasz is zajlik.
Már tavasz vége, nyár eleje felé járhatott, jó idő volt és és buszvégre mentem hazafelé, felvettek egy új munkahelyre – szar volt, de legalább valami, mert épp akkor buktam be egy sulit, amivel megpróbáltam volna kitörni az ilyen fizikai munkából. Szóval mentem haza nyugodtan, hogy legalább ez megvan, bár lehet ki kellene majd mennem külföldre, mert még sohasem voltam, ha meg már úgyis megint szopnom kell szerelgetéssel, akkor azt akár németeknél is csinálhatnám dupla vagy tripla annyiért. Úgyhogy gyűlt bennem az érzés, hogy ki kellene mennem pár évre, legalább megtapasztalni, hogy tényleg jobban lehet-e élni, mert mesélni bárki tud bármit. Na mindegy, mentem a buszra, kora délután volt, mert talán csak papírokért mentem be új helyre, úgyhogy cúgtam is haza. Kicsit esett is, nem annyira szemerkélt, hanem rendes szemmekel, csak mellé jó idő is volt, úgyhogy esernyőmet előkapva nem volt annyira gáz, sőt, egész kellemes volt.
Ahogy mentem a járdáról a megállószigeteken a váró felé, akkor látom, hogy a váró külső részén, mindenkitől távol állnak emberek felpakolva. Csak pár ember volt, annyira nem sok, úgyhogy nem volt nagyon feltűnő. De az igen, hogy miért nem a váróban voltak vagy csak a jobban fedett padoknál, mert ok, hogy nem esett nagyon, de azért pont a váró kilógó tetője nem annyira védte őket, mert onnan fújtba be a szél az esőt. Megyek közelebb, akkor látom, hogy intenek nekem, na mondom, biztos koldulni vagy lehúzni akarnak. De nem, csak valahogy makogtak, nem értettem, egyik tudott tört alap angollal addig eljutni ,hogy google fordító, na mondom, ok, így már valami. Akkor váltottak angol-ukránra és úgy már leesett, hogy ukránok, és keresik valami megálló nevet, de hogy melyik település, azt pont nem tudtam kihámozni nagyon, mondom szép, pont a legfontosabb. Valahogy sejtettem, hogy melyik település lesz, de gondoltam megkérdem a sofőrt, akivel menni fogok úgyis. Meg hát mondom, akkor vendégmunkások, így megvan. Odamentem velük a sofőrhöz és megkérdem, hogy ezt a megállót ismeri-e. Először segítőkész volt, tudta, belőtte, aztán amikor meghallotta, hogy ukránul beszélnek mögöttem, valami az ürgében eltört. Elkezdett bunkó lenni, meg lekezelni az ukránokat, mögötte a váróban levő magyarok is páran vagy úgy csináltak, mintha nem hallanának semmit, kicsit szomorúan, vagy pedig 1-2 ember még osztotta is a buszos véleményét és ők is morogni kezdtek, igaz sokkal durvábban – mondjuk ott megragadt egy hang, ami már dezertőrt vagy ilyesmi jellegű dolgokat motyogott bajsza alatt (na az tuti 100% Fideszes). Durva az az, hogy a buszsofőr pedig nem tipik nácinak tűnt, csak látszott rajta, hogy frusztrált és tele van a töke, mert nem a legdurvább bencsikes konteós faszságokat köpte rájuk, csak kb. így tudta lekezelni a szitut (meg gondolom angolul sem beszélt). Na mondom, mi a faszba kevertem magam, mindig NPC akarok lenni, aki meghúzza magát az ilyen random hostile encounteröktől. De azért kicsit szarul esett nekem is, hogy ezeket a szerencsételeneket, akik egyszerre vannak leköpve kb. és rombolják hazájukat otthon egy rohadt buszvárós interakciót sem tudnak lezavarni, meg segítséget kérni sem tudnak ilyen drámakirálynők faszságai nélkül. Úgyhogy csak azért is mondom elkísérem őket a megfelelő tábláig, aztán picit smalltalkoltam valami, valami zenét kérdeztem meg, amit a háború kitörésekor egy zenész által hallottam, aki protestált a megszállás ellen és hír volt belőle. Az a durva, hogy ezek az emberek nem is vették magukra annyira, látszott, hogy lepereg róluk. De hazaérve néztem meg a számot, amiről beszéltünk, amit mutattam nekik, [ez volt az ](https://www.youtube.com/watch?v=ruBsGe2HLmQ)- mennyországról szól, na mondom, itt aztán megkaptátok a pofátokba, kínomban röhögtem. Mint egy kibaszott filmrészlet, úgy megmaradt ez az interakció.
ruszkik haza!