Heute vor 81 Jahren, am 27. Januar 1945, wurde Auschwitz-Birkenau, das größte und berüchtigtste Konzentrations- und Vernichtungslager der Nazis, befreit.
Und nach 81 Jahren müssen wir uns daran erinnern, dass Auschwitz zusammen mit den anderen Vernichtungslagern das Ende eines langen Prozesses war. Wir dürfen nie vergessen, dass Auschwitz nicht mit den Gaskammern begann, sondern lange davor. In Gedanken, Worten und Taten, die aus Hass entstehen.
Es begann mit Worten und Ideen und setzte sich über Stereotypen und Vorurteile fort, bis zur Ausgrenzung, die auf der Rechtsordnung beruhte. Am Ende kam es zur Entmenschlichung, zur alltäglichen Gewalt, sogar zum organisierten und systematischen Mord.
Es wurde von vielen, vielen Menschen Schritt für Schritt geschaffen.
Das Opfer war die Häftlingsnummer 26947, bei der es sich in Wirklichkeit um ein 14-jähriges polnisches Mädchen namens Czesława Kwoka handelte, die am 15. August 1928 in Wólka Złojecka, einem kleinen Dorf in Polen, geboren wurde. Er war Katholik und wurde dennoch Opfer zügelloser Tötungen. Sein Verbrechen bestand nur darin, dass das deutsche Volk seinen Platz im Rahmen einer Vergeltungsaktion gegen die polnische Bevölkerung brauchte.
Deshalb wurde er im Dezember 1942 zusammen mit seiner Mutter in das Konzentrationslager Auschwitz deportiert.
Das ikonische Foto, auf dem er mit verängstigtem Gesicht in die Kamera starrt, wurde von Wilhelm Brasse aufgenommen, einem damals 25-jährigen Auschwitz-Häftling, der gezwungen wurde, die Opfer zu fotografieren. Die 39.000 von ihm angefertigten Negative befinden sich heute im Archiv der Gedenkstätte Auschwitz.
In der polnischen Dokumentation, die er 2005 mit ihm drehte, erwähnte Brasse gesondert die drei Fotos von Czesława Kwoka und erzählte, dass das polnische Mädchen vor dem Fotoshooting von einer deutschen Wache, einer Frau, mehrmals mit einem Stock brutal ins Gesicht geschlagen wurde, weil sie nicht verstand, wann sie auf Deutsch gerufen wurde.
Vor dem Fotoshooting wischte sich Czeslawa die Tränen und das Blut aus Gesicht und Mund und setzte sich dann hin, um die letzten Bilder ihres Lebens zu machen …
Der Fotograf half dabei, die Geschichten der Gefangenen bis zu seinem Tod im Jahr 2012 zu rekonstruieren. Jahrzehnte später restaurierte und kolorierte die brasilianische Fotografin Marina Amaral das ursprüngliche Schwarzweißfoto digital. Das Bild im Farbformat trug wesentlich dazu bei, dass Czesławas Porträt und Geschichte bis heute im Internet erhalten blieben und neue Generationen erreichten. Dieses Porträt des kleinen Mädchens im Schal berührt auch nach vielen Jahrzehnten noch die Welt.
Das lebendigere Bild verstärkte den Schmerz und die Verzweiflung, die im Gesicht des kleinen Mädchens sichtbar waren, und das gebrochene Licht in Czesławas Augen spiegelte gleichzeitig Angst und Stolz wider. Und…für mich konnten brutale Gewalt und Demütigung die schönen Gesichtszüge des kleinen Mädchens, das reine Licht, das von ihrem Wesen ausstrahlte, weder zerstören noch wegnehmen.
Czesława Kwoka ist eines der mehr als 250.000 in Auschwitz getöteten Kinder und erinnert uns daran, dass wir die Erinnerung an den Holocaust bewahren müssen, damit er nie wieder passieren kann.
Czesława wurde 1943 im Alter von nur 14 Jahren in Auschwitz ermordet – ihr wurde Phenol ins Herz gespritzt.
https://i.redd.it/dryhx6oecxfg1.jpeg
Von kamasuka84
28 Kommentare
Óriási veszteség volt a hazának (meg amúgy az egész világnak) a több millió zsidó lemészárlása, nem is beszélve a háborúról ami belengte ezen eseményeket.
[removed]
Történelem iránt érdeklődő emberként olvastam a témában, illetve sok dokumentumfilmet láttam, de teljesen más volt, amikor 3 éve elmentem Auschwitzba, sokkoló volt a számomra. Az egyik barakkban a folyosón végig a fentiekhez hasonló képek voltak. Mindkét táborban a hideg rázott ki, annyira nyomasztó volt. Sokan nem is tudják, hogy a legtöbb áldozatot a mi országunkból vitték oda. Bármennyire is borzalmas az a hely, de azt szoktam mondani, hogy egyszer az életében mindenkinek meg kellene látogatnia Auschwitzet.
Fél magyar lakosság kiirtása a mongol hordák által emléknapja mikor lesz?
Ezen a napon verték agyon puskatussal Szerb Antalt.
Volt egy ismerősöm, ő és az ikertestvére voltak mengele utolsó “ betegei“.. Nem is értettem soha, hogyan tudott mesélni róla, mik történtek velük. A 290-es számú auschwitzi fogoly című könyvet Ő ajánlotta nekem, de a közelébe sem ér annak amiket mesélt. Lusztig Györgynek hívták a testvére Lusztig Márton , és Érd Ófaluban volt a szüleinek húsboltja, ha jól emlékszem.
https://preview.redd.it/j8vzlgjvixfg1.jpeg?width=1080&format=pjpg&auto=webp&s=73d1fa12e83ca0a23dd0544a73da71fd839e4fda
Ajánlott kevésbé ismert film a témában:Ádám feltámadása.
Adam Stein (Jeff Goldblum) egy izraeli idegszanatórium karizmatikus ápoltja, aki holokauszt túlélőként került az intézménybe. Adam a háború előtt Berlinben „életművészkedett“: kabarékban lépett fel, cirkuszt vezetett, varázsolt és zenélt – imádta közönségét és a nácikat mindaddig, míg egy koncentrációs táborban nem találta magát, konfrontálódva Klein parancsnokkal (Willem Dafoe). Adam a parancsnok „kutyájaként“ vészeli át az ott töltött időt, mialatt feleségét és lányát kivégzik. Évekkel később, az intézet lakójaként megérez, meghall valamit: mintha egy kutya lenne a környezetében. Rá is talál egy fiatal, láncra vert fiúra, aki kutyaként él. Adam és a fiú különleges kapcsolatot alakít ki egymással.
Ez addig volt emléknap amíg a zsidók áldozatok voltak. Gázai népirtással viszont a nácik örökösei lettek. Nagyon sajnálom a deportált és kivégzett zsidókat. A zsidók mikor fogják sajnálni hogy ugyan azt csinálják mint amiért áldozatnak tartják magukat?
Nem, nem vagyok rasszista, pont ezért ahogy a náciknak nem nézem el a népirtást, úgy a zsidóknak sem!
A legtöbb emléknap szerintem értelmetlen. De sajnálom hogy ezt nem tudtam illetve hogy a töri tanárom sem mondta miközben ma volt vele óránk.
Nagy szégyenünk, hogy Magyarország deportálta a legtöbb zsidót a leggyorsabban.
Szégyen. Nagyon sajnálom. Részvétem.
Egyébként egy kis trívia: 42 ember fér el állva egymás mellett egy álló marhavagonban.
Az auschwitz-ba tartó magyar szerelvényeken átlagosan 67 embert zsúfoltak egy-egy vagonba.
Pár éve volt alkalmam egy barátommal elmenni Auschwizba. Este vacsoránál egyértelműen az aznap látottakról beszéltünk és előkerült, hogy az én eddigi közoktatásban töltött éveim alatt, egyszer sem volt az iskolámban holokauszt megemlékezés.
’56-ról mindig volt színpadi előadás, vetítés, hoztak történészeket és szakértőket, a témával foglalkozó filmeket néztünk temetőt látogattunk, és hasonlóképp a kommunizmus áldozatainak emléknapjain is.
Viszont a holokausztról egy iskolarádió bemondásnyi szó sem esett soha.
Ez másnál is volt így?
Láttátok Dúró Dórika tegnapi posztját,olyan remek ütemérzéke van. A fanok kommentjei pedig tényleg borzasztó,és kikérik maguknak a n@ci jelzőt.🤬🤬🤬
(Ma posztolt róla Mérő Vera is.)
https://www.facebook.com/share/p/1EXpMnUgLb/
Soha, semmivel nem lehet jobban kihozni a sodromból, mint azzal, ha valaki holokauszt-tagadó.
Leültetném, és napokon keresztül nézetném vele az összes áldozat összes fotóját végtelenítve, amíg el nem jut a csökött, gyenge agyába, hogy mi történt ott és miért fontos, hogy soha többet ne történjen meg a világon hasonló.
Április 16. pedig a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja.
„Egész tavasszal jöttek a transzportok Magyarországról; már minden második fogoly magyar volt, a jiddis után a magyart beszélték a legtöbben a táborban.“ Primo Levi könyvéből idézet. A downvote-ot nem értem, csak figyelemfelhívás a kommentem.
Nemrég néztem Hitlerről egy dokumentumfilmet. Szörnyű felvételeket mutattak a táborokról. Ezen kép láttam is összeszorul a szívem, gyomrom😣
RIP, kezd unalmas lenni ez a holokauszt téma, bezzeg arról senki sem beszél hogy Izrael a 60-as évek óta már atomfegyvereket építettek ki, ezt John F. Kennedy megpróbálta leállítani és a korai Mossad és a CIA nyilvánosan kivégezte egy felbérelt mesterlövésszel, ja és feleségét megfenyegették titokban még a végzetes nap előtt ha bárkinek szólni mer kivégzik őt és a családját, meg 10 évente ki kell adni valami fos holokausztos filmet mert különben az emberek felébrednek és rájönnek mi a valóság. Az kétségtelen hogy voltak kivégző táborok de annyira elvannak ferdítve a számok és a statisztikai adatok hogy az valami elképesztő, több mint 80 éve titkolnak tőlünk a világ vezetői olyan dolgokat ami az egész világrendet befolyásolná, és a szabad beszéd nem létezik mert törölni fogják a modok ezt a kommentet. Addig lehet beszélni bármiről is amíg azt a nagy vezetők megengedik, egy nap kitalálják hogy Istenről beszélni rossz, a sok buta átlagember meg majd behódol nekik, mert az átlagember nemképes saját komoly elhatározásokra, nincsenek saját gondolatai és ha kimegy a csordából, elpusztul saját akaratából
Marina Amaral egy zseni.
🤣
Sosem ismertem meg két fontos dédimet sem emiatt. Néha rosszul vagyok ettől a világtól. És tudom, hogy azelőtt sem volt mindig jobb. És félek, mi lesz velünk. Tudom, demagóg voltam.
Melyiké? Ja a német , ok . Nem láttam az auschwitz feliratot. Sorry. szóljatok ha bármelyik másikról is lesz szó
Hogy csinálhattak ilyet emberek emberekkel 🙁 hogy lehetett egyaltalan ilyet kitalalni 🙁
60 millió keresztény > 270k zsidó. 🤷♂️
Ha nem Auschwitz, akkor a csehországi Terezín talán közelebb van. Érdemes ellátogatni, nagyon megüti az embert ahogy végigmegy és látja a saját szemével. Bár nem koncentrációs tábor, hanem tranzit tábor + maga a régi település volt a gettó…
https://preview.redd.it/izdilgb53yfg1.jpeg?width=2000&format=pjpg&auto=webp&s=21a3e6a771e1424f86202a589980f3a65d21df07
A nagyobb rész , az a gettó a híd túloldalán pedig maga a tábor volt.
Szerintem vannak nagyobb problémáink is mint hogy a zsidókat sirassuk minden évben.
Voltak családtagjaim, akik Auschwitzban haltak meg, illetve akik túlélték (én már rájuk sem emlékezhetem + egyébként sosem beszéltek róla a trauma miatt), ezért nálunk ez mindig egy nagyon fontos téma volt; hiába nem vagyunk zsidók, azért ez családi örökség, amit én igyekszem talán legjobban táplálni, sokat tanultam a témáról.
Az egyik legkomolyabb emlékem amúgy az, hogy gyerekként reszkettem, hogy ne legyen háború, hogy ne történjen ez velem/a családommal (akkor meg nem fogtam fel, hogy semmilyen törvény szerint nem vittek volna el sem engem, sem apukámat, azt tudtam, hogy a dédit elvitték, és hogy a filmekben borzasztóan ijesztő volt… Sokáig kísért amúgy ez a félelem).
Megdöbbentő & ijesztő, ma mennyire aktuális erről beszélni (megemlékezni mindig kell, de most egyébként is borzalmak történnek a világban).
Ahh, holokauszt fáj, annyira fáj bazdmeg.